Aktuális

Valamikor, valahol tartottam egy csoportos családállítást. Egy édesanya javasolta a felnőtt gyermekének, hogy jöjjön el, mert kialakult egy autoimmun betegsége, amit itt most nem kívánok konkrétan megnevezni, de az a lényeg, hogy ebből a betegségből az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem sok lehetőség van a gyors felépülésre és a fájdalommentes életre. Igen, sok-sok fájdalom, nehézség, kilátástalanság. Talán a "gyógyíthatatlan"szó is elhangzott. Félt a családállítástól, szinte reszketett. Végül úgy döntött, ha már eljött, beleáll a folyamatba, és szeretne eljutni a betegsége forrásáig.

A mező először két korábbi kapcsolatára irányította a figyelmet, amit gondolhatnánk elterelésnek vagy menekülésnek a Témahozónk részéről, de nem az volt. Ez is fontos része volt a gyógyító folyamatnak. Munkálkodtunk az ott megrekedt energiákkal.

Majd csak ezután irányult a figyelem a hugira. Ő meghalt. 10 évvel ezelőtt. 13 éves volt. Tele tervekkel, célokkal. A betegsége oka: leukémia. Gyors lefolyású betegség volt. 
A Témahozónk teljesen rákapcsolódott a testvére energetikai rendszerére, a betegségére. Úgy érezte, hogy így tud vele lenni. Így tudnak újra együtt lenni. A betegség a közös kapocs, és végül a halál, ami újra segít, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. A Témahozót képviselő segítő, szó nélkül kimondta, hogy ő is a halált válassza inkább, mint az életet. Ez mindig egy sokkoló kijelentés egy családállítás során, de menni kell tovább, hagyni, hogy minden úgy alakuljon ahogy a lehető legjobb. A betegség, a halál, a kis Hugi, a Témahozó együtt egy szép egységet alkottak. Szép, de mégis olyan egység ez, ami senkinek sem jó. Nem tápláló. Ez volt a kiinduló pont, és innen mentünk végig egy nehéz, fájdalmas, de végül szeretteljes és megengedő folyamaton, gyászfolyamaton, aminek az utolsó állomásán a Témahozónk végül az Életet választotta, és azt, hogy a testvére emlékére kezd valami jót azzal a lehetőséggel, hogy ő még itt lehet a Földi életben, és majd egyszer, ha itt lesz az ideje újra találkoznak, de még NEM MOST! 

Az édesanya megengedte, hogy megosszam ezt a történetet, és a családállítás után még arra is volt lehetőségem, hogy elolvassam az angyalkák közé költöző 13 éves kislány naplóját, amiből megosztok egy rövid, tanító részletet. Elképesztő, hogy mennyi bölcsesség volt ebben a haldokló kislányban. 
Annyi fontos üzenete van ennek a pár mondatnak. 

"OLYAN MOST A LELKEM akár egy szélvihar
ha jön valaki és beszél velem, akkor mindent felkavar
Bármit kéne tennem az soha nincs meg bennem
attól félek egyszer majd a pokolra kell mennem
oly sok a gondolat, eltitkolt érzések 
annyi már a szó, de vannak még kérdések
bárki bármit mond nekem, holnap már tagadja
fél az igazságtól, fél attól hogy megtudja
olyan nagy menő vagy, nappal mutogatod magad, de este attól rettegsz, hogy a halál elragad
elvesztettél valamit, elvesztettél engem, de nem vesztetted el, amitől annyira féltem
nem bánom ha utálsz, majd találsz egy utat
ami talán engem is neked majd megmutat
közel van a halál, s ha kell majd megtalál
a lelked most már hiába kiabál
akkor kellett volna lépéseket tenni mikor meg volt az a perc, amikor lehetett lépni, mert nem akkor kell sírni, amikor tönkre tettek téged, mert talán van még annyi erőd, hogy magadat védjed és ha kell egy kis segítség, tudod az ördög sose alszik, míg tönkre nem tesz téged, addig sose nyugszik
én megvédelek téged, ha az életembe is kerül
ha sértegetnek téged a határ nálam feszül
gyere halál, gyere, én nem félek tőled
ha muszáj lesz majd megtennem, akkor is elkerüllek
én benned meglátom a jót akkor is ha nem kell."
2013.

Lévai -Nagy Barbi
Integrált szemléletű családállító