Aktuális

A szégyen és a figyelem
Érkezett egy fiatalember egyéni családállításra, akinek az volt a problémája, hogy amikor ráirányul a figyelem, akkor nagyon erős, de indokolatlan szégyen tör rá. Ez pedig igen megnehezíti az életét, mert többnyire vezetői beosztásban dolgozik, sok ember előtt kell beszélni. Nem értette ez miért van, és mi történik ilyenkor.
A családállításban kijött, hogy az édesanyja csak akkor kapott figyelmet a szüleitől, a családjától, ha valami rendellenes, "szégyenteljes " dolgot csinált. Ezt vitte tovább felnőttként is, mert mindig olyan dolgokat tett, úgy viselkedett mások előtt is( sok ember előtt), hogy azonnal ráirányult a figyelem, és a Témahozó szégyelte magát helyette. A figyelem és a szégyen egyszerre volt jelen.
Ráadásul az anyuka különféle eszközökkel, fizikálisan bántalmazta gyermekét a 4fal között, mindenért is, amivel azt az üzenetet közvetítette felé, hogy bármit mond vagy tesz, az semmit nem ér, az nem jó. A Témahozó szégyenérzetet élt meg a bántalmazás miatt is, és az önértékelés, önbizalom sérült.
Itt fontos, hogy eljussunk oda, hogy a bántalmazás nem a Témahozó szégyene, hanem azé, aki ezt tette vele. A nyomait ugyan ő viseli, a tünetei rajta jelentkeznek, mégsem az ő szégyene. Az édesanyja megbotránkoztató, szégyenérzetet kiváltó viselkedése, amivel rendszeresen a figyelem középpontjába került szintén nem hozzá tartozik. Kerüljenek vissza ezek az energiák ahhoz, akihez tartoznak. A Témahozó eddig tudattalanul, szeretetből elhordozta, de ennek vége. Az édesanyja sorsát tisztelettel meghagyja neki.
Már maga a felismerés is gyógyítólag hat, de az oldómondatok tovább támogatják a folyamatot.
A családállítás célja nem az édesanya, a szülő megtagadása. Már csak azért sem, mert ha megtagadod az édesanyádat vagy az édesapádat, az olyan, mintha megtagadnád a saját létezésedet. Az a jó, ha a családrendszerben mindenki az őt megillető helyre kerül, és mindenki hordozza azt, ami hozzá tartozik.
Fontos tudni, és itt már Bert Hellingert idézem egy pár mondat erejéig:
"Ha az ember elfordul a szüleitől, sőt elítéli őket, azzal csak mélyebben belegabalyodik az ő sorsukba.
Van egy sziklaszilárd szabály, amely így szól: Aki nem ismeri el és nem vállalja a kötődést, az kötésben marad! Csak az tud - szeretetben - leválni a szüleiről, aki igent mond a saját eredetére. A szeretet az a híd, amely lehetővé teszi, hogy eloldódjunk tőlük, leváljon róluk!"
Felnőttként a mérgező szülővel szemben megtarthatod az egészséges távolságot a saját védelmed érdekében. Ez teljesen rendben van. A szülő megtagadása viszont energetikailag nem segíti az életedet. Sőt..
Nekem van ebben tapasztalatom. Amíg "megtagadtam" az édesapámat, haragot-gyülöletet tápláltam iránta, nem haladt az életem sehová. Ahogy elfogadtam, hogy ő így tudott az apám lenni( baromi nehéz és izzasztó folyamat volt), neki sem volt jobb mintája, sok minden megváltozott bennem.
Ha valaki régen azt mondta, hogy olyan vagy, mint az apád, akkor úgy éreztem, hogy a torkának megyek. Olyan düh fogott el, hogy majd megfulladtam tőle. Most viszont simán kimondom én magam mindenféle rossz érzés nélkül, hogy 50%- ban apából vagyok, lehetek olyan, mint ő. Idáig is el lehet jutni.
Ha a nehéz terhek lekerülnek rólad, az energiák tisztán áramlanak benned és körülötted, akkor szabad leszel, mint a madár! Ez a madár benned is benned van, és alig várja, hogy szabadon szárnyalhasson.
Köszönöm, hogy elolvastad!